Mikulás történet
Még régebben gyűjtöttem össze több forrásból a szerintem legérdekesebb és egyben több nem ismert tudnivalót erről a mosolygós, barátságos öregúrról, minden gyerek és lélekben fiatal jóbarátjáról.
Érdekes és vidám a Mikulás története, olvassátok örömmel, és talán, mire végeztek az olvasással, a csizmában is találtok valamit… 🙂
Szent Miklós püspök története
A december 6-hoz kötődik nálunk a Mikulás várás hagyománya is, aminek eredete Szent Miklós püspökre vezethető vissza, aki a IV. században élt (egyes források szerint pedig Kr. u. 245-ben) Myra városában, a mai Törökország területén. Myra-tól nem messze, Patara-ban született. Még kisgyermekként elvesztette a szüleit egy járvány miatt, így az apja testvéréhez, a patarai érsekhez került. Az ő felügyelete alatt nevelkedett, így szinte egyenes volt az út a papi hivatás felé. Később Myra – az akkori anatóliai főváros – püspökévé választották. Persze már ehhez is legenda kötődik: ebben az időben ugyanis komoly küzdelem folyt az ottani püspöki székért, mert könnyen meg tudtak gazdagodni benne ülve.
Így a Püspöki Kar – hogy elkerülje az önjelölt, vádaskodó,korrupt helyi püspök ismételt kinevezését – az egyik főpap jósló álma alapján azt a határozatot hozta, hogy „Az legyen Myra városának püspöke, aki felszentelt papként elsőnek jön be a városkapunk”. Történt, hogy pont ekkor érkezett a városba a Jeruzsálemi zarándok útjáról Miklós pap, akit így azonnal a Püspöki Kar elé vittek és Myra püspökévé választották – mely tisztséget aztán 52 évig töltötte be.
Ez idő alatt sok jót tett a városban és környékén. Pénzzel, étellel segítette a gyermekeket, rászorulókat, vagyonát szétosztotta, egyszerű emberként járt-kelt a nép között, tanított és hirdette a szeretet erejét.
Jóságáról sok történet maradt fent – igazak, vagy sem, azt már sosem tudjuk meg – ezek közül a két legismertebb :
Az öreg házaspár
Volt egyszer egy öreg házaspár. Szépen éltek, ám egy dolog mégis hiányzott egy gyermek. Nem volt se éjjelük, se nappaluk, hiányzott nekik a gyerekzsivaj. Mivel Szent Miklós sok emberen segített már, úgy döntöttek, hozzá imádkoznak a gyermekáldásért. Úgy döntöttek fogadalmat tesznek: ha gyermekük születik, egy színarany kelyhet készíttetnek Szent Miklósnak.
Nem is kellett sokat várniuk, hamarosan megszületett a gyermek. Rengeteg gondot okozott, igazi kis hétördög volt, de végre gyermekzsivajtól lett hangos a ház, s melegség költözött az otthonukba. Elindult hát az öreg paraszt az ötvöshöz, s egy birka árán elkészíttetett egy csodálatos réz kelyhet. Nem aranyból volt, ahogyan megígérte, de ugyanolyan szép volt a fénye.
Elhatározták, hogy elmennek Myrába, és elviszik a kelyhet Miklós püspök templomába. Veszélyes hegyeken és gázlókon keltek át, majd megálltak és lepihentek. A kisfiú nagyon megszomjazott, így elment a közeli patakhoz. Ám amikor a tó fölé hajolt, belecsúszott, s a víz magával ragadta.
Amikor apja észrevette, hogy fia belecsúszott a vízbe, már nem tudott rajta segíteni. Úgy döntött elmegy a templomba. Mikor odaért, megkérdezte az urat, miért tette ezt vele, hiszen elkészíttette a kelyhet, melyet közben az oltárra helyezett. Ám a kehely -mintha egy kéz lelökte volna-, legurult az oltárról. Ekkor megjelent a fia s elmesélte: valami kiemelte őt a vízből, így nem halt meg. Szent Miklós volt az. Tudta, hogy idejön az apja, ezért rögtön ide indult. Az apa nagyon megörült, s elkészíttette a színarany kelyhet, melyre ígéretet tett.
A másik történet, ami a későbbi Mikulás/Télapó hagyomány alapjául szolgál:
A három szegény parasztlány
A kolostor szomszédságában él egy elszegényedett nemes ember, aki úgy elnyomorodott, hogy betevő falatra is alig jutott. Három férjhez eladó sorban lévő lánya azon vitatkozott egy este, hogy melyikük adja el magát rabszolgának, hogy tudjon segíteni a családon, és hogy a másik férjhez tudjon menni. Ekkor ért a nyitott ablak alá Miklós püspök, aki meghallotta kétségbeejtő helyzetüket. Visszasietett a templomba, és egy marék aranyat kötött egy kendőben, amit bedobott az ablakon. A lányok azt hitték csoda történt. De egy év múlva, ugyanebben az időben még egy kendőnyi aranyat dobott be a második lánynak. Kisiettek, mert lépteket hallottak az ablak alól, s akkor látták, hogy egy piros ruhás öregember siet el a sötétben. Harmadik évben ezen a napon nagyon hideg volt, és bepalánkolva találta az ablakot. Ekkor felmászott a sziklaoldalban épült ház tetejére, és a nyitott tűzhely kéményén dobta be az aranyat. A legkisebb lány éppen ekkor tette harisnyáját a kandalló szerű tűzhelybe száradni és az pont bele esett.
Az idő folyamán kitudódott a titok, hogy a jótevő maga Miklós püspök, mert a legkisebb lánynak bedobott aranyban volt egy olyan darab, amit a helyi aranykereskedő előzőleg adományozott Miklós püspöknek egy szerencsés üzletet követően. De kiderült ez abból is, hogy december 5-én a névnapja előestéjén a hideg idő beköszöntével rendszeresen megajándékozta a gyerekeket mindenféle édességgel.
A Mikulás alakja
Szent Miklós püspök december 6-i emléknapja nálunk is kötelező emléknap volt az 1560-as nagyszombati zsinat döntése értelmében 1611-ig, mikor szintén egy zsinat törölte a kötelező ünnepek közül és megtartható emléknappá nevezte át.
Az eredeti Szent Miklós legendához kapcsolódó szokásokat az Új-Amszterdamba (későbbi New-York) bevándorló holland telepesek honosították meg az Újvilágban a XVII. században. Az amerikai Mikulás-imázs (Santa Claus) azonban csak később, egy vers illusztrációjának nyomán született meg. Clement Clarke Moore 1823-ban íródott “Szent Miklós látogatása” (Twas the night before Christmas) című verséhez Thomas Nast rajzolt képeket a Harper’s magazinba. (a képen az tőle az első Santa Clause ábrázolás látható 1881-ből). Nast fantáziájának köszönhetően kerültek olyan részletek a köztudatba a Mikulás életéről, mint hogy a műhelye az Északi-sarkon található, vagy, hogy kik segítenek az ajándékkészítésben neki. Moore verséből pedig az ajándékszállításban segédkező rénszarvasok nevei is ismeretessé váltak. (bővebben ezen az angol nyelvű oldalon lehet erről olvasni).
A Mikulás segítői lehetnek krampuszok, máshol manók, akiket egyes helyeken elfeknek hívnak és van, ahol angyalok a kísérői (lásd. lentebb).
A 9 rénszarvasának nevei: Comet – Üstökös, Cupid – Íjas, Vixen – Csillag, Dancer – Táncos, Prancer – Pompás, Blitzen – Villám, Dasher – Táltos, Donder – Ágas, Red Rudolph – Rudolf. Közülök a legismertebb Rudolf, aki 1935-ben tűnt fel és „ragyogott ki” világító piros orrával. Ezért is kérte meg a Télapó, hogy vezesse a szánját piros orrával mutatva a szán útját.
Az eredeti Mikulás öltözéke viszont még merőben más volt: a 20. század elején lila, kék és zöld színű kabátban is ábrázolták. A mostanában ismert piros-fehér ruházatát 1931-ben találta ki egy amerikai grafikus, HaddonSundblom, a The Coca Cola Company megbízására és innen terjedt el a Földön. Ezt a Mikulást láthatjuk a mai napig az üdítőital karácsonyi reklámfilmjeiben is.
Tehát igazából a holland telepesek, egy amerikai vers és illusztrációja, valamint a Coca-Cola hatására alakult ki a ma is ismeretes Mikulás legenda.
De itt nem állt meg történet:
A mese folytatása szerint a Mikulás gondolkodott, hogy hol telepedhetne le a zord és kieső Északi sarkról. Hosszas keresgélés után megtetszett neki Finnország és leköltözött a Lappföldre, ahol Korvatunturi (magyarul Fül-hegy) gyomrában gyártja azóta játékokat titokban a manóival. Maga a kopár hegyoldal nyuszifülre hasonlít és ezen keresztül hallgatja a Mikulás egész éven át, hogy a gyerekek jók voltak-e avagy rosszak. Az év nagy részében itt lakik, csak néha teszi át székhelyét a titkos nyári szálláshelyére. (magyar mese a Fül-hegy legendájáról)
Az ötvenes évektől kezdődően egyre többször találkozhattak a gyerekek szeretett Mikulásukkal a finn Napapiiriben, 9 km-re északra Rovaniemi városától. Itt halad át az Északi-sarkkör, amely már magában is egy misztikus hely, hiszen ezen túl kezdődik a nyári napfordulótól téli napfordulóig, a le nem nyugvó, illetve fel nem kelő nap világa. A Jótevő Öregúr látogatása 1985 óta egyre rendszeresebb lett, aminek az lett a vége, hogy Napapiirit Mikulás-faluvá avatták és berendezték a nagyszakállú irodáját és postahivatalát is. Ide várják a gyerekek leveleit, kéréseit és a látogatókat egész esztendőben.
És persze nemcsak krampuszai és rénszarvasai vannak a Télapónak, hanem felesége is, Télanyó. Egyes elméletek szerint nem lehetne neki, hiszen eredetileg püspök, így cölibátusban kell(ene) élnie az Öregnek, de az igazi meséhez szerintem hozzátartozik Télanyó is, akit először 1849-ben tűnt fel egy történetben, aztán később kialakult Mrs. Santa Claus figurája, mint egy kedves, mosolygós, ősz hajú idős hölgy, aki süteményt süt, megigazítja Télapó sálját, hogy meg ne fázzon, zoknit köt a manóknak és a háttérben irányítja a játékgyártást.
Magyarországon eredetileg, a világháború előtti hiedelem szerint a Mennyben élt a Mikulás és onnan figyelte a gyerekek viselkedését (így akkoriban angyalok voltak a segítői). A globalizáció hatására később nálunk is a ’finnországi’ Télapó legenda terjedt el és a – fent említett – zsinat alapján december 6-ra virradó éjjel jár titokban a gyerekes lakások, házak ablakai alatt, ahol a kifényesített – tehát jó és rendes gyerkőc – csizmájába, cipőjébe helyezi ajándékait és – mert azért egy kicsit legyen rossz minden gyerek – a virgácsot.
Azért a gyereklelkű felnőttekhez is jár – a szerk. 🙂 (legalábbis az ajtóban találtam december 6-án reggel egy gyertyatót csokival… és érdekes, Anyum is talált egy csokit reggel a cipőjében…;) )
A Ezzel szemben az amerikai Santa Claus az kandalló kéményén keresztül érkezik december 25-re virradó éjjel és a kandallópárkányra kiakasztottzoknikba helyezi az ajándékaitgyerekek tejet és süteményt készítenek ki neki. Hasonlóan ünnepelnek Angliában is.
Ausztráliában is december 25-i reggelre várják a Mikulást, de az ő szánját ott 6 fehér kenguru húzza – erről egy ausztrál karácsonyi dal is szól
Oroszországban Fagyapó (Дед Мороз, Gyed Moroz) január 1-én jön el a gyerekekhez ajándékaival és unokájával, egyben segítőjével, Hópelyhecskével (Cнегурочка, Sznyegurocska).
Spanyolországban pedig a gyerekek január 6-án, Vízkeresztkor a napkeleti három királyokat várják.
És van magyarországon Mikulás show is már, ahol igazi szakállas Mikulások és manók hoznak vidám pillanatokat a jó gyerekek és a gyereklelkű felnőttek napjaiba. 🙂
Az időjárással kapcsolatos hiedelmek szerint, ha december elején már havazik, azaz “Miklós megrázta a szakállát”, akkor fehér Karácsonyra van kilátás abban az esztendőben.
És végezetül a Mikulás elnevezései a Földön – a teljesség igénye nélkül persze:
- Amerikában és Kanadában: Santa Claus
- Angliában: Father Christmas
- Brazíliában, Peruban és Spanyolországban: Papá Noel
- Dániában: Sinter Klaas
- Finnországban: Joulu Pukki
- Svédországban: Jultomten
- Franciaországban: Père Noël
- Hollandiában: Kerstman/Sinterklaas
- Horvátországban: Sveti Nikola/Božić Bata
- Lengyelországban: Mikołaj
- Marokkóban: Black Peter
- Németországban: Nikolaus
- Norvégiában: Julenissen
- Olaszországban: Befana/Babbo Natale
- Oroszországban: Дед Мороз
- Romániában: Moş Nicolae
- Szlovéniában: Sveti Miklavž, Božiček
- Japánban: Santa-szan (サンタさん)
- Kínában: Sengtan Laozsen (聖誕老人)
- Perzsa: بابا نوئل
- Bengáli: স্যান্টাক্লজ
- Telugu: పొడుగు టోపీ
- Thai: ซาน ตาคลอส