Március 20. – A boldogság világnapja
Az ENSZ 2012. június 28-i Közgyűlésén döntöttek arról, hogy ezentúl minden év március 20-án tartják a Boldogság Világnapját az A/RES/66/281 sz. indítvány alapján.
„A Közgyűlés, […] elismerve azt, hogy a boldogság alapvető emberi cél […], elismerve azt is, hogy szükség van egy átfogó, igazságos és kiegyensúlyozott hozzáállásra a gazdasági növekedéshez, amely elősegíti a fenntartható fejlődést, a szegénység felszámolását, és megalapozza minden nép boldogságát és a jól-létét, ezért úgy határoz, hogy kihirdeti, hogy március 20. a Nemzetközi Boldogság Napja, és felhívja a tagállamok, az ENSZ és más nemzetközi regionális szervezetek, valamint a civil társadalmak, beleértve a nem kormányzati szervezeteket és magánszemélyeket, hogy tartsa be a Nemzetközi Boldogság Napját a megfelelő módon, többek között az oktatással és a nyilvánosság felé történő figyelemfelkeltő tevékenységek révén… […]”
Nos, egy ilyen ENSZ határozattal nem ellenkezhetek, így hát – mint magánszemély – élek a Boldogság Világnapjára való figyelemfelhívásra való felszólítással. 🙂
Maga a Boldogság Világnapjának az ötlete egy kis királyságtól, a buddhista Bhután uralkodójától származik állítólag. A világon először itt vezették be – még 1970-ben Buthán 4. Királya, Jigme Singye – az un. GNH-t, a Gross National Happiness, azaz a Bruttó Nemzeti Boldogság fogalmát, mellyel egy ország lakosainak jól-létét lehet elvileg mérni, kilenc tényező alapján:
1. az ország mentálhigiéniás állapota;
2. oktatás;
3. időgazdálkodás;
4. ökológiai folyamatok;
5. kulturális folyamatok;
6. közösségi élet;
7. egészségügy;
8. általános életszínvonal;
9. kormányzat.
Kíváncsi vagyok, hogy az egyes országok GNH-ja mekkora lehet. Vajon van összefüggés a GDP-vel – szerintem nincs… Amúgy külön honlapja is van a Gross National Happiness -nek.
A boldogságról és annak „megtalálásáról és megtartásáról” már többször írtam itt – lásd boldogság címke alatt.
Egy régebbi írásomból idézném, hogy szerintem mi is a boldogság:
Először is ide kívánkozik a mottóm: „A boldogság nem az, amikor nincsenek problémáink, hanem, mikor a problémáink dacára sem vagyunk hajlandóak boldogtalan lenni.”
A boldogság az, amire mindenki vágyik, mindenki boldog akar lenni és közben sokszor észre sem veszi, hogy mindene megvan hozzá.
Boldogság szeretni és szeretve lenni az által, akit szeretünk – és mindezt úgy, hogy ezt egymás felé a megfelelő szeretetnyelven ki is mutatjuk.
Boldogság az is, ha az ember megtalálja az élete célját – és azzal tud foglalkozni úgy, hogy közben akár az, akár más anyagi biztonságot is ad mellé – mert a materiális világban erre is szükség van.
Boldogság maga az egészség, hogy én és a szeretteim egészségesek testileg és lelkileg.
Boldogság az, amikor egyedül ülsz a Balaton partján egy langyos, szemerkélős őszi napon egy fűzfa tövében, hallgatod az esőcseppeket a leveleken, a hullámok csobbanását a köveken, a kacsák hápogását, miközben közben „csak úgy vagy” és csendesen mosolyogsz befelé.
De boldogság az is, mikor a barátokkal csokifondüzünk pl. egy Mikulásváró partin vagy a barátnőmmel beülünk szombat hajnalban reggelizni egy kellemes kávézóba.
De boldogság az a tudat is, hogy a rossz pillanatok sem tartanak örökké és, hogy az élet tele van sok-sok hullámvölggyel és -heggyel, de tudom, hogy át- és végig kell élni, ahhoz, hogy több legyek és tovább léphessek az életemben.
De mindezeket az ember nem tudja boldogságként megélni, ha nem tudja értékelni.
Szóval – szerintem a boldogság az, ha az ember tudja, hogy miket értékelhet az életében és ezekért hálás – Önmagának.
Szerinted mi a boldogság? 🙂
(a bevezetőben a fordítás saját fordítás innen, a szöveg hivatalos jellegéből következően esetleges fogalmi elírások előfordulhatnak. Minden fordítási, értelmezési javaslatot szívesen fogadok. A szöveg és minden tartalma saját kutatás alapján készült és minden jog fenntartva.)